Nem volt még olyan nagyon régen 2019. november 20-a, amikor a Széchenyi lánchíd 170. születésnapján a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem dísztermében konferencia keretében emlékeztünk meg nemzeti egységünk jelképéről. Akkor még csak a közelgő felújításra tekintettünk várakozva, ma már az elvégzett felújításra gondolhatunk vissza. A 175. éves a Széchenyi lánchíd emlékülést a Hidászokért Egyesület megszervezte 2024. november 28-ára, házigazdája pedig a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Hidak és Szerkezetek Tanszéke volt.

Meg kell vallani, hogy sok konferencia és előadás foglalkozott már a Széchenyi lánchíddal, hiszen ez az egyedülálló műkincs-műtárgyunk kimeríthetetlen gazdagságú történetmesélő, minden egyes magyar emberhez képes hozzászólni, legyen gyermek, fiatal, vagy felnőtt, akár mérnök, történész, festő, költő, fényképész, vagy olyan ember, aki csak egyszerűen fogékony az esztétikára és képes meghallani a kőoroszlánok hangját. Ez az emlékülés a legeslegszemélyesebb emlékülés volt, amelyen megtapasztalhattuk, hogy minden előadó, vagy az előadások után felszólaló hány ezer érzelmi szállal kötődik a Széchenyi lánchídhoz. Részt vettek a felújítás előkészítésében és kivitelezésében közreműködők képviselői, úgymint a tervezők, a kivitelezők, a megrendelők képviselői is, de a legfontosabb, hogy egyetemi hallgatók is.

Az emlékülést Kövesdi Balázs tanszékvezető köszöntője után Sitku László a Hidászokért Egyesület elnöke nyitotta meg. Beszámolt róla, hogy az Egyesület kiemelt figyelmet fordít a Lánchíddal kapcsolatos írásos és fénykép dokumentumok felkutatásra, kiadványokká szerkesztésére, gondozására. Az utóbbi időben már több, mint 6 kiadványt is publikáltak, köztük a „Széchenyi híd története” (1836-ig), az „Első lánchíd eredeti erőtani számítását” (1836), a „Széchenyi lánchíd szerelési naplóját” (1914-1915) illetve a legújabb albumként megjelent „Széchenyi lánchíd felújítása 2021-2023” könyvet is. (Megjegyzés: minden könyv letölthető: www.hidak.hu).

Dr. Hajós Tamás, aki Clark Ádám ükunokája és Hajós Bence édesapja „Clark Ádám az ember” című előadásában olyan személyes szemszögből tekinthettünk Clark Ádámra, amennyire csak lehetséges, hiszen a családon belüli levelezésekbe és William Tierney Clarkkal folyatott szakmai levelezésbe is beleolvashattunk közösen. Clark Ádám már 1836-ban megérkezett az akkori mederelőkészítési munkákhoz beüzemelni a Vidra nevű kotróhajót, majd Londonba hazautazását követően 1839-ben tért vissza hozzánk, de ekkor már a Lánchíd építésvezetőjeként, munkafelügyelőjeként. Családi címerpajzson két felirat: „Byde my tyme” jelentése „az én időmre várok”, illetve alul „Amat Victoria Curam” vagyis a „Győzelem szereti a felkészülést”.

Domonkos Csaba a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főmuzeológusa telhetetlen étvággyal és magával ragadó szenvedéllyel kutatja a Széchenyi lánchíd múltját és titkait. Előadásában beszámolt róla, hogy a 2019-ben a BME könyvtárában megrendezett „Lánchíd alakváltozásai” kiállításuk csak még több és több emléket és dokumentumot hozott elő, így rádöbbenhettek arra, hogy habár magát a kiállítást is egy éves intenzív kutatás előzte meg, ennek ellenére még mindig mennyi mindent nem tudunk. Előadta, hogy a XIX. században Magyarországon még feudális viszonyok uralkodtak, az Osztrák-Magyar Monarchián belül itthon minimálisra visszafolytott ipar tudott csak működni és elsődleges feladat a mezőgazdasági terményelőállítás (búza) volt, erős vámhatárok mögé szorulva, állandósult tőkehiánnyal szembenézve. Ilyen körülményekbe ágyazva hozott magával fordulópontot a Lánchíd, hiszen a külföldi technológia meghonosodását, iparfejlesztést, közlekedésfejlesztést mind mind magával hozta. Kiemelte, hogy ekkor kellett még itthon is meghonosítani a vállalati kultúrában történő építkezést, vállalati törvényi szabályozást is. Nem sokat beszélünk róla, de emiatt a nagyszabású építkezés miatt ekkor nagy számú szakképzett munkavállaló is megjelent a térségben. A hídvám kérdése pedig már a híd megépítését követően mozgatta meg a közteherviselés elleni status quot. Mindezek is nagy lendületet adtak Pestnek, Óbudának és Budának az egyesüléshez. Ahogy az előadáson elhangzott: „Minden politikai változás mögött technikai változás áll.” „A Lánchíd tehát ipartörténeti fordulópont.”

Horváth Adrián ipari professzor, a felújítást vezető tervező „szobjektív” előadást tartott a Széchenyi lánchídról. Előadta, hogy a XVII. században még érdemileg gazdátlan terület volt, a nagyhatalmak ütközőzónája. Míg Mátyás király uralkodását követően közel 3,5-4 millióan lakták az országot, addig a XVII. századra a lakosságszámunk megközelítőleg 2 millióra zsugorodott. A reformkori felemelkedést megelőző évszázadok igencsak megtépázták az országot. Gróf Széchenyi István mérhetetlen teherbírását és kezdeményezőképességét párhuzamba állította a gróf az 1824-től kezdődő udvarlásával és 1836-os házasságával. Előadta, hogy míg az első lánchíd (1849. november 20.) fa rácsos merevítő tartójú, a lánckötegek hossza kb. 3,6m (köteg km.: 260*600 mm / 11+12 lánc), 330-340 N/mm² szilárdságú volt, amelynek méretezési terhe 250 kg/m² és 2*2,5 t volt mindössze 2139 t összsúllyal, addig a második lánchíd (1915. november 27.) már acél rácsos merevítő tartójú, a lánckötegek hossza kb. 7,2 m (köteg km.: 360*700 mm), 490-560 N/mm² szilárdságú lett, immáron 400 kg/m² és 2*12 tonna méretezési teherre, már 5194 t összsúllyal. Beszámolt róla, hogy a II. világháborús pusztítást követően az 1949-es újjáépítéskor a láncok 76%-a meg tudott maradni a 1915-ös szelvényeknek. A 2021-es felújításkor szükséges volt átépíteni a vasbetonpályalemezt, a hossztartókat és járdalemezeket is, de a merevítőtartók és a láncok megmaradhattak annak köszönhetően, hogy elsőrendű megbízhatósági analízist végeztek aképpen, hogy az ellenállás oldalt sztohasztikus, míg a hatás oldalt determinisztikus számítással vették figyelembe, valamint, hogy a meglévő, eltérő arányban korrodált lemezvastagságok előfordulási valószínűségét a sűrűségfüggvényes és eloszlásfüggvényes vizualizációval vizsgálták (Monte Carlo analízis). Az új pályalemezű hídszerkezet következő felújítása 25-30 év múlva válik esedékessé, amikor már az elsődleges teherviselő elemek újjáépítése is indokolt lehet. Bemutatta, hogy a „harmadik lánchíd” koncepciójára már most meg lehet fogalmazni a legfőbb műemlékvédelmi és mérnöki szempontokat és célokat. Ilyen például, hogy az 1915-ben átadott híd mára már megszokott tömege, látványa, megjelenése változatlanul megmaradjon a partról, a Dunáról, vagy akár a Budahegyvidéki várból szemlélődők számára, ezentúl pedig a pillérek és hídfők  az 1949-es kialakításuk megmaradhasson. Mérnöki szempont lehet, hogy a pályalemez felülről zártan kerülhessenek kialakításra, azáltal, hogy a jelenlegi markáns karakterű acél rácsos merevítő tartó helyett a pályalemez alá besüllyesztett, új merevítő tartó kerülhetne megtervezésre. Ez magával hozná azt is, hogy a fő medernyílásban a láncköteg alja a pályalemez fölött haladna el, legalsó pontja is mintegy fél méterrel lenne felette, keresztirányban is átláthatóvá, több helyen pedig átjárhatóvá téve a szerkezetet. Ez a felújítás már várhatóan magával fogja hozni a láncelemek cseréjét is, amelyet majd az akkori anyagtechnológiának megfelelő anyagból kell gondosan megválasztani (pl. korrózióálló acél), biztosítva a lánccsuklók csuklós szabadelfordulását, megakadályozva a kontaktkorróziót, de természetesen a hagyományos színre festett kivitelben.

Hodik Zoltán, híd-műtárgy osztályvezető, a Széchenyi lánchíd üzemeltetője egészen bensőséges kötődését tárta fel előadásában. Szerb Antaltól, Szép Ernőtől és Kertész Nórától idézett, Barabás Miklós, Fekete Judit és Hirkó Bálint festményét vetítette ki. „A Lánchíd nem avul el soha, a Lánchíd klasszikus, olyan mint Arany János.” mondta Szerb Antal. ”Építése több nehézségbe ütközött, mint bármely építményé a világon. Büszkeség, előítélet és féltékenység volt a három leghatalmasabb ellenfél, külön-külön kellett megküzdeni valamennyivel.” emelte ki William Tierney Clark írásaiból. Hangsúlyozta, hogy a ránk maradt 1830-as évekbeli tervek is önmaguknak műalkotások, a maguk színre festett igényes kidolgozásukkal. Előadásából megtudhattuk, hogy a 2023-as felújítással összesen 142 darab oroszlán található a hídon: 4 db a pilonokon, 4 db a hídfőkön, 6 db a bronz címereken és 128 db a kandelábereken. Ami még ennél is több, az pedig a „Lánchídon lévő Lánchidak száma” ugyanis ebből 1191 darab került a hídra: 1180 db a fűzérvilágításon, 4 db a láncot lezáró kapukon, 4 db a korlátok kiesés elleni védőelemein, 2 db az aluljárókban a falakon és 1 db maga a Széchenyi lánchíd.

Kolozsi Gyula a Széchenyi Társaság képviseletében szólalt fel gróf Széchenyi Istvánt méltatva, hangsúlyozta, hogy Széchenyi által elkezdett munkák elkezdődtek, de feladatunk és kötelességünk is ennek folytatása.

Kedves Széchenyi lánchíd! Isten éltessen még nagyon sokáig!

Forgács Dávid

Hidászokért Egyesület

A rendezvényen készült fényképeket Gyukics Péter készítette.